Következő bejegyzésem egy mostanában egyre inkább teret nyert jelenségről szól, azokról a fiatalokról, akik 30-on túl is otthon, a teljes ellátást „élvezve” élik mindennapjaikat, s akiket a szakirodalom Pán Péterként diagnosztizál.

32 éves fiatalember keresett meg, párkapcsolati problémával. Nevezzük őt most Péternek. Hosszú, évekig tartó kapcsolata után, ami nem volt felhőtlen, képtelen volt komoly kapcsolat kialakítására. Intelligens, érzékeny férfi benyomását keltette. Elmondása szerint volt párjával még a gimnáziumi évek alatt ismerkedtek meg és lettek egy pár. Az egyetemi éveket a távkapcsolat jellemezte, hiszen mindketten más-más városban tanultak, de ez nem jelentett akadályt. A problémák akkor kezdődtek, amikor az egyetem elvégzése után mindketten hazajöttek, és sikeresen munkába is álltak. Péter az apja mellett, a lány a szakmájában talált munkát. Péternek egyre fojtogatóvá vált a barátnő unszolása, miszerint költözzenek össze, kezdjék meg a közös életet. Ezt erőltetésnek élte meg, túl nagy váltásnak, (!!!) hiszen ráérnek még, kényelmes otthon. Ezt a lány egy idő után már nem tudta elfogadni, kifogásnak élte meg, megszaporodtak a veszekedések, és végül a lány szakított.  Péternek ezután a hosszú kapcsolat után több rövidebb kapcsolata volt, mindegyik lány- szerinte- túl komolyan gondolta, de igazából a mai napig nem tudja mi lehetett a baj.
 Mint az általában lenni szokott, sosem az az igazi gyökeres probléma, amivel felkeresnek a kliensek, hiszen az már valaminek a kisülése, a kivetülése. Itt is hamar kiderült, a sikertelen magánélet mögött a szülői háttér áll, nyilvánvalóvá vált, a fiatalember nem a saját életét éli. Hatalmas megfelelési kényszere van a szülők felé, főleg Édesapja felé, aki szigorú, érzelmeit ritkán kifejező ember, tele elvárásokkal minden, és mindenki felé. Komoly, sikeres múlttal rendelkezik az üzlet és a pénz világában, és ennek az útnak a folytatását várta a fiától is. 
Az Édesanya ezt a szeretet nélküli állapotot a fián keresztül kompenzálta, aggodalmaskodó, túlóvó magatartása már-már fojtogatóvá vált. Bár látszólag kedvelte a fia barátnőit, de mindig a nyomukban volt. Volt, hogy este kopogás nélkül megjelent friss ágyneművel a kezében, hogy azt akkor most fel is húzná a fia „kis vendégének”, vagy a közös vasárnapi ebéd alkalmával kimerte a „kisfiának” az ételt, és persze minden reggel pongyolában várta a fiát a lépcső aljában, kezében a frissen elkészített szendviccsel, mondván „üres pocakkal nem lehet dolgozni.” Akkor hiába jegyezték meg az éppen aktuális lányok, hogy ez nagyon zavaró, a fiú mindig az anyját védte, hiszen mennyit megtesz érte, szinte az egész életét rááldozta, hogyan merik szidni az ő anyját.  Amikor a különköltözés ténye felmerült, a fiú mindien esetben hátrált. De miért is ne tette volna? Hiszen összkomfort, meleg étel, friss, tiszta ruha, az abszolút gondtalan otthonlét várta. Minden alkalommal az otthonról való kilépést nehezítette a kényelem, a„Mama Hotel szolgáltatásainak igénybevétele”, és az Édesanya csimpaszkodó magatartása. 
Mondanom sem kell, hogy Péter egyke gyerek, így mindkét szülő energiája, elvárása, maximalizmusa rajta csapódott le. Első hosszú kapcsolatába elmondása szerint tulajdonképpen belemenekült, de elköteleződni képtelen volt.

Kétszereplős helyzetről van szó: a szülő, az Anya képtelen elengedni a gyermekét, hiszen szeretetének ő az egyetlen forrása. Retteg, hogy ha elengedi, nem kapja meg a hőn áhított szeretetet, és ezzel némán magához is láncolja a „gyermeket”, aki egy felnőtt férfi… Egy elmagányosodó Anya, akinek a „kisfia” a partnerpótlék.
Ahogy kiderült,  a szülők már régen elhidegültek egymástól, a kommunikáció csak a legszükségesebb logisztikára terjedt ki. Igazából élte mindenki a saját életét, csak egymás mellett, nem egymással. Természetesen   Ugyanakkor ott van a „gyermek”, -jelen esetben felnőtt férfi- aki felelősségteljes,komoly, határozott döntéseket nem tud, vagy nem akar hozni, képtelen boldog kapcsolat kialakítására, ahol férfiként kéne jelen lennie. 
 A helyzetet nehezíti az Apa által „összerakott” jövő, amit „a kisfiának” csak élveznie kell, erősen presszionálta, hogy ugyanazokat a karrier lépcsőket járja be, mint ő. De ez nem Péter élete, nem az ő érdemei, nem az ő vágyai. 
A kezelés több lépcsős volt. A terápia során visszanyúltunk egészen a kora gyermekkorig, amikor is már elkezdődtek a problémák. Az  Édesanya anno egy szuperanyu benyomását kelthette, aki ha kellett berohant az iskolába és rendezte a felmerülő konfliktusokat a gyerek helyett, aki tulajdonképpen mindent megoldott, megszervezett a kisfia helyett.  És mindezzel a konfliktusmegoldás képessége sem épült ki Péterben, valamint a felelősség érzet sem, ami a felnőtté válás egyik alapja. 
Az Édesapa alig volt otthon, így igazán a férfi és apa minta abszolút hiányzott. valamint ki kellett deríteni, hogy Péter mit is szeretne az életében, tudja-e, meri-e egyáltalán kimondani, és megvalósítani, a megrekedt személyiséget ki kellett bontani.  Feladat volt a szülő-gyermek közti elcsúszott leválási folyamat megélése, elengedése, új sémák beépítése vállalva ennek minden -akár- fájdalmas következményét is. Továbbá feladat volt egy egészséges férfi minta felismerése, annak kialakítása.

Dan Kiley, pszichológus 1983-ban meghatározta a Pán Péter-szindrómát. Ezek az emberek biológiailag felnőttek, de mégsem képesek maguk mögött hagyni a kamaszkort. Karrierjük nem halad, kapcsolataik nem fejlődnek. Gyakran szüleikkel és/vagy a szülők pénzéből élnek. Koruk alapján már önálló családot alapíthatnának, de képtelenek a felelősségvállalásra, érzelmileg gyakran éretlenek, viselkedésük gyerekes. A Pán Péter-szindrómát az Egészségügyi Világszervezet egyelőre nem tekinti pszichológiai zavarnak vagy mentális rendellenességnek, mégis egy olyan jellegzetes elakadásról beszélhetünk, ami egyre elterjedtebb

A sikeresség mindig ott kezdődik, hogy akarunk-e változtatni, változni, minden fejben dől el. Még ha nehéz is az első lépcső, nem szabad feladni. Egy ember  felelős az életünkért, akivel 0-24-ben együtt vagyunk: ÖNMAGUNK.

 

 

Fotó: https://pixabay.com/hu/photos/pajzs-ell%C3%A1t%C3%A1s-szamur%C3%A1j-szoba-kiad%C3%B3-322193/